
Aranyóra, Római Colosseum
A meleg kő egy földes, nap által sütött meleget lehel ki, ahogy a délután leghosszabb árnyékai közé telepszik. Egy fás szárazság emelkedik az ősi téglából, amelyet évszázadok szél és csend simított simára. Zöld fű sóhajt a morzsolt alapok között, lágyan és sietetlenül. Borostyán meleg gyűlik a romok gerincvonalán, mélyülve, ahogy az ég alacsonyan ég. Egy aldehid emelkedés szövi át a hűlő levegőt, fényesen és illékonyan, mint az utolsó fény, mielőtt eltűnik.
